Szerző

Veress Ferenc
A csillag nyomában
Absztrakt A tanulmány arra vállalkozik, hogy bemutassa a karácsonyi ünnepkör kedvelt tartozékának, a betlehemeknek az eredetét és funkcióját a liturgiában. A kora keresztény időszakban nagy érdeklődés övezte Jézus életének színhelyeit s ezért számos zarándok kereste fel a Szentföldet. Már Szent Jeromos egyházatya leveleiben megtaláljuk a betlehemi látogatás felidézte érzelmek leírását. Rómában, a Santa Maria Maggiore bazilikában őrizték a betlehemi jászol töredékeit, ezért itt található az egyik legkorábbi betlehem, Arnolfo di Cambio szoborcsoportja (13. sz. vége). Arnolfo munkáját ugyanaz a IV. Miklós pápa rendelte meg, aki az Assisi-i ferences bazilika díszítését is támogatta. Giotto Assisi-i freskóciklusának egyik jelenete Szent Ferenc grecciói csodáját ábrázolja, vagyis a jászol felett bemutatott szentmisét és a jászolba helyezett kisgyermek megelevenedését. A reneszánsz és a barokk időszakában számos példát találunk a betlehemekre, mind a festészet, mind a szobrászat műfajából. A liturgiában, a hívek áldozati körmenetéből kialakult a szakrális dráma műfaja, amely a templomtérből kilépve misztériumjátékká terebélyesedett. A misztériumjátékok hatását mutató betlehemek elsősorban a megtestesülés csodáját akarták kézzelfoghatóan valóságossá tenni a hívők számára. A Szent Család, a három napkeleti bölcs és a pásztorok jelenléte realisztikussá tette a betlehemeket, amelyek mindig az adott kor lenyomatát hordozzák. A Santa Maria Maggiore bazilikában 1589-ben angyalok hordozta tabernákulum-szekrényt emeltek a születés-kápolnája fölé; a megrendelő ezúttal is egy ferences pápa, V. Sixtus volt. A festészetben Caravaggio Pásztorok imádása-oltárképei (Messina, Museo Nazionale és Palermo, San Lorenzo templom) jelentették a téma újszerű interpretációját. A szobrászatban Antonio Begarelli életképszerű terrakotta-csoportjai (1526—1527, Modena, székesegyház) korán kijelölték az utat a barokk számára. Magyarországon, a 17. században indul újra virágzásának a betlehem műfaja a szobrászatban, ennek jelképe a jezsuiták által a lőcsei városházán megtalált középkori Pásztorok imádása-szoborcsoport, Lőcsei Pál mester munkája (ma a Szent Jakab plébánia-templomban). A soproni és a kolozsvári Szent Mihály templomokban egyaránt találunk Háromkirályok-oltárt, amelyeknek középkori előzményei lehetnek. Míg Sopronban Georg Schweitzer bevándorolt bajor szobrász készítette el a 18. századi Háromkirályok-imádása szoborcsoportot, addig Kolozsvárott Franz Anton Maulbertsch festett Háromkirályok-oltárképet. Franz Anton Maulbertsch Sümegen, a plébániatemplomban két külön freskó-jelenetben dolgozta fel a Háromkirályok és a Pásztorok imádásának témáját, tudatosan kapcsolódva ahhoz a nagy hagyományhoz, amely a római Santa Maria Maggiore bazilikán át a betlehemi Jézus születése templomhoz vezet. Kulcsszavak: betlehem, jászol, napkeleti bölcsek 10.56044/UA.2021.1.4 FULL TEXT PDF
A pantheon-eszme a reneszánsztól a romantikáig
10.56044/UA.2023.2.4 Teljes szöveg PDF-ben Absztrakt A híres emberek kultuszának fellendülését a reneszánsz idején antik példák, Plutarchos és Suetonius életrajzai segítették elő. Reneszánsz vívmánynak tekintjük a kortárs költőknek, íróknak, humanistáknak kijáró tiszteletet, amelynek jellemző megnyilvánulása a díszes síremlékek állítása. Firenzében a Santa Croce bazilikába temették évszázadokon át a jeles gondolkodókat, Leonardo Brunitól Vittorio Alfieriig, s itt róhatta le előttük tiszteletét Goethe, Foscolo és Stendhal. Magyarországon Széchenyi István fogalmazta meg az Üdvlelde gondolatát, vagyis egy olyan emlékparkét, amely a nemzet haladását szolgáló tudósok sírjait fogadta volna be. A gondolat megvalósítása a művészekre várt: a Rómában tanult Ferenczy István több írónk, költőnk, köztük Csokonai büsztjét is elkészítette egy képzeletbeli nemzeti pantheon részeként. A debreceni Emlékkert Bizottság, amikor Izsó Miklóstól egészalakos szobrot rendelt Csokonairól egy olyan parkot képzelt el „hol a haza és tudományok körül magoknak, különösen a városunkban nagy érdemeket szerzett emberek emlékszobrai álljanak […].” Régi hagyományt aktualizált tehát Debrecen város elitje, melynek gyökerei a humanizmushoz vezetnek, ez az örökség pedig a Református Kollégium szellemisége révén a 19. században is eleven volt. Kulcsszavak: Csokonai-szobor, emlékpark, pantheon, Ferenczy István, Izsó Miklós