Örömmel ajánljuk olvasóink szíves figyelmébe folyóiratunk legújabb számát, amely ezúttal is gazdag interdiszciplináris tartalommal várja a színház és a film világának elméleti és gyakorlati művelőit. Jelen lapszámunk változatos találkozási pontot kínál a színház- és filmművészet egyes szegmensei számára, különböző nézőpontokból megvilágítva azok lényegét, hatásmechanizmusait, pedagógiai lehetőségeit.

Török Katalin A preexpresszív állapot drámája című tanulmányában a színház-antropológia eszköztárának alkalmazásával vizsgálja Theodórosz Terzopulosz Godot-ra várva című rendezését, amely a Nemzeti Színházban került színre. A szerző kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a várakozás témája miként nyer performatív értelmezést a színpadon. A preexpresszív állapot fogalmának bemutatása és összehasonlítása az előadás eszközrendszerével Eugenio Barba fogalomrendszerére támaszkodik, gazdagítva a színházművészet teoretikus vizsgálatát. Török Katalin írása rendkívül jelentős, hiszen új utakat nyit a Beckett-művek értelmezésében, és nemzetközi kontextusban is inspiráló lehet a performativitás és a rítus kérdéskörének a kutatói számára.

Balassa Krisztián A Somossy Károlyhoz köthető műintézmények vizsgálata kommunikációs szempontból című tanulmánya a 19. század második felének és a 20. század elejének szórakoztatóipari gyakorlatát vizsgálja a Somossy Károly alapította intézményeken keresztül, különös tekintettel a kommunikáció, a PR és a marketing eszközeire. A kutatás rávilágít arra, hogy a nyomtatott sajtó milyen fontos szerepet töltött be a korabeli szórakoztatóipar működésében, és Somossy hogyan alkalmazta ezeket az eszközöket közönsége elérésére. Az írás nemcsak történeti perspektívát kínál, hanem aktuális tanulságokkal is szolgál a kulturális kommunikáció és a PR-stratégiák szempontjából. A szerző érdeme, hogy a szórakoztatóipar múltját a modern kommunikációelmélet fogalmaival elemzi, így hídként szolgál múlt és jelen között.

Vecsernyés János Az operatőri gyakorlat mint projektpedagógia című esszéje a filmes oktatás egyedi aspektusára, az operatőri gyakorlatra összpontosít, szembeállítva a hagyományos frontális oktatási stratégiát a konstruktivista tanuláselméletre épülő projektpedagógiával. A szerző kiemeli, hogy az operatőrképzésben alkalmazott hagyományos gyakorlatok a modern pedagógiai elvekkel összhangban működnek, megteremtve az oktatás és a művészeti gyakorlat közötti kapcsolatot. Ez az írás nemcsak az oktatási módszerek fejlesztésében érintett szakemberek számára bír jelentőséggel, hanem a filmes képzésben részt vevő hallgatóknak is hasznos és inspiráló.

Prontvai Vera Az agón poétikája című esettanulmánya Vidnyánszky Attila Agón című rendezését elemzi, amely a költői színház eszközeivel mutatja be az ítélethozatal, a szenvedés és a sors kérdéseit. A rendezés, amely Artaud kegyetlen színházának elméletére épít, az emberiség történelmi és erkölcsi küzdelmeit állítja középpontba. Prontvai tanulmánya nemcsak a rendezés filozófiai és művészi hátterét vizsgálja, hanem a színházban rejlő kollektív reflexió lehetőségét is hangsúlyozza. Az írás különlegessége, hogy olyan összművészeti dimenziókat tár fel az előadásban, amelyek túlmutatnak a hagyományos színházi interpretációk keretein, és új irányokat kínálnak a kortárs színházi gyakorlat számára.

Tölli Szofia Alessandro Serra és Szavvasz Sztrumposz rendezései Budapesten című munkájában színház-antropológiai szempontok alapján von párhuzamot a hazai és a nemzetközi színházi gyakorlatok között, kibontva, hogy ezek a rendezések miképpen viszonyulnak a rítus és a kulturális performansz fogalmaihoz. Az elemzés külön értéket képvisel a színházkutatásban, hiszen nemcsak a hazai közönség számára szolgál új megközelítéssel, hanem nemzetközi kontextusban is értelmezhető módon gazdagítja a kortárs színházról folytatott párbeszédet.

Bízunk abban, hogy az egyes írásművek ezúttal is olyan impulzusokat váltanak ki olvasóinkban, amelyek elősegítik az egyes művészeti területeken a szakmai diskurzusok megteremtését.

Antal Zsolt

főszerkesztő