Köszöntő

Szerző:
Antal Zsolt

A jelen lapszám írásművei négy különböző, mégis összekapcsolódó területre kalauzolják az olvasót: a narratívaelmélet, a zenés színháztörténet, a színházi gyakorlat és a színházi nevelés kérdésköreibe. Közös bennük az az igény, hogy a művészet befogadásának és értelmezésének a folyamatait mélyebb struktúrák és gyakorlati tapasztalatok felől közelítsék meg.

Szekeres Csaba írása a filmnarratíva interaktív lehetőségeit vizsgálja. A szerző elmélete szerint a narratíva fraktáltermészete dilemmahelyzetek révén jelenik meg, amelyek a befogadói döntések és az elágazó történetszálak mentén új dramaturgiai mintázatokat hoznak létre. A tanulmány kiemelten foglalkozik az interaktív digitális narratíva (IDN) mechanizmusaival, különösen a véletlen és a választás szerepével a történetvezetésben.

Ujvári Hedvig tanulmánya Gustav Mahler budapesti működését vizsgálja a Magyar Királyi Operaház művészeti vezetőjeként. Az operettbemutatókra és azok fogadtatástörténetére fókuszál, különös tekintettel Offenbach recepciójára, valamint arra, hogyan illeszkedtek ezek a művek Mahler repertoárépítési stratégiájába.

Kis Domonkos Márk esettanulmánya az Álmaimban Déryné című előadás koncepcióján keresztül mutatja be a cselekvő színház lehetőségeit. A történelmi vándorszínészet újraértelmezése mozgásalapú színházi eszközökkel, a Bral Acting Method alkalmazásával valósult meg, ahol a színészi jelenlét nemcsak forma, hanem szemléletmód is.

Pataki András esszéje a színházi nevelés hazai fejlesztésére tesz javaslatot. A brit TIE-csoportok példáján keresztül fogalmazza meg egy strukturált, korosztály-specifikus magyar modell igényét, amelyben a színház nem csupán élmény, hanem nevelési eszköz is lehet.

Ez a lapszám tehát nemcsak tudományos vizsgálódás, hanem szakmai párbeszédre hívás is – arról, hogy miként gondolkodunk a színház és a narratíva jövőjéről, és milyen eszközökkel tudjuk azt újrafogalmazni.

Antal Zsolt

főszerkesztő

Vissza a főoldalra

Kapcsolódó taralom

A narratíva fraktáljellege, a dramaturgiai ágencia és a narratívában rejlő interaktivitás lehetősége

Szerző:
Szekeres Csaba
10.56044/UA.2025.1.1 Teljes szöveg PDF-ben Absztrakt: Jelen tanulmány egy készülő, nagyobb terjedelmű tanulmány része, amely a filmi narratívában rejlő interaktivitás, valamint a narratívát jellemző szekvencializációk leírására tesz kísérletet. Célom, hogy az interaktivitásban rejlő filmbefogadói attitűd működésének az alapvető jellemzőit feltárjam. A feltárási módszer arra az állításra épít, miszerint a narratíva makro- és mikrostruktúrájában két dilemmahelyzet révén érvényesül a narratíva fraktáljellege, amely magában hordozza az interaktivitás lehetőségét. Így nem csupán a drámai szerkezet alapfelépítményét jelentő, a szövegtestben megjelenő narratív erővonalak, hanem annak variánsai, ún. árnyékmintázatai (shadow patterns) is láthatókká válnak. Ebből következően a dilemmahelyzetek döntési ágenciát indukálva képesek kialakítani narratív árnyékmintázatokat, amelyek egy adott karakter döntési helyzeteinek a dramaturgiailag strukturálható rendszerét tárják fel, ezáltal megteremtve a dramaturgiai ágencia lehetőségét. A dramaturgiai ágencia vizsgálatának kiindulópontja a videójátékok esetében jól ismert interaktív digitális narratíva (Interactive Digital Narrative, IDN). Ennek a működését jelentősen befolyásolja a véletlen értelmezése, amely ún. paragrafikus jelleggel koherens vagy inkoherens döntési mintázatokat hoz létre a narratív struktúrában. A tanulmány közvetve kísérletet tesz arra, hogy a véletlen fogalmát vizsgálva rámutasson: annak értelmezésbeli jelentősége stimuláló vagy enerváló hatással bír a befogadóra a befogadási folyamat során. Kulcsszavak: nemlineáris narratív struktúra, IDN, véletlen, pszichológiai ágencia, dramaturgiai ágencia, archetipális érték, dilemma, motiváció/drive, árnyékmintázatok, tükhé
Tovább
2025-05-26

Színházi nevelés – színházzal nevelés

Szerző:
Pataki András
10.56044/UA.2025.1.4 Teljes szöveg PDF-ben Absztrakt: Munkám témája a színházi nevelés, annak formái és lehetséges struktúrája az elkövetkezendő időben, illetve az erre vonatkozó elképzeléseim. Színházi kötődésem kapcsán e dolgozat elkészítésével szeretnék legalább részben hozzájárulni a lehetséges stratégiák végiggondolásához. Mindehhez a Nagy-Britanniában rendszerszerűen, önkormányzati finanszírozással működő, ún. TIE-csoportok (Theatre in Education – ’színház az oktatásban’) munkáját vettem górcső alá, amely program nevelési céllal használja a színházat mint eszközt, előadások formájában, és színházi eljárások, technikák alkalmazásával is. Magyarországon is szükséges volna az ilyen előadásformák vagy előadásokhoz kapcsolódó drámafoglalkozások meghonosítása, nem csupán egy-egy alkalommal, esetlegesen, hanem szervezett formában, bővülő hatókörrel, és mindenekelőtt korosztály-specifikusan – hiszen a jövő színházművészete értő közönségének a megteremtését gyermekkorban kell megalapozni. Kulcsszavak: drámapedagógia, színházi nevelés, dráma, TIE
Tovább