Kétszáz éve született Jókai Mór, a magyar irodalom egyik legtermékenyebb és legsokoldalúbb alkotója. A Jókai 200 emlékévhez csatlakozva a Színház- és Filmművészeti Egyetem Uránia folyóirata e tematikus lapszámban a színház, a film és a nyelvészet nézőpontjából vizsgálja a romantika nagy alakját, aki egyszerre volt regény- és drámaíró, közéleti személyiség és a színház elkötelezett rajongója.
Jókai a 19. század egyik médiamunkása is volt, újságíróként, szerkesztőként és színikritikusként egyaránt részt vett a közízlés formálásában és a nemzeti kultúra bemutatásában.
Kakas Márton a színházban című tanulmányában Gajdó Tamás Jókai újságírói alteregóját idézi fel, aki a Vasárnapi Ujság és később az Üstökös hasábjain ironikus, mégis elgondolkodtató hangnemben kommentálta a Nemzeti Színház működését. Gajdó bemutatja, hogy e levelek mögött nem pusztán élcelődés rejlik, sokkal inkább arról van szó, hogy Jókai a magyar színház mindennapjairól, a repertoár problémáiról és a közönség nevelésének a kérdéseiről fogalmazott meg máig érvényes észrevételeket.
A drámaíró Jókai a honfoglalás és a nemzeti múlt iránti érdeklődésével is a kor szellemi áramlataira rezonált. Balázs Géza írása Jókai honfoglalásdrámájáról, a Leventéről a költői színház kísérletének tekinti a millennium évére született művet, amely a magyar eredetmítosz és a történelmi önazonosság kérdéseit állítja középpontba. A tanulmány nemcsak a darab történetét követi végig, hanem az is felveti, mit jelenthet ma a Levente: egyfajta szimbolikus nyelvi-látomásos színházat, amely Jókai archaikus szóhasználatán keresztül beszél a nemzeti emlékezetről.
Galántai Csaba tanulmánya a 20. század eleji Jókai-regény-adaptációk történetét tárja fel, Hevesi Sándor Magyar Színházban tartott bemutatóinak a körülményeit és fogadtatását vizsgálva. A Kárpáthy Zoltán, Az új földesúr vagy A kőszívű ember fiai színpadra vitele nemcsak irodalmi siker volt, hanem ezek a darabok egyúttal Hevesi dramaturgiája révén a magyar romantika és a modern színjátszás közötti hidat is megteremtették.
A 19. századi Jókai-képhez szorosan hozzátartozik a divat és a vizualitás világa. Kollár Csilla Jókai és a nemzeti divat – Regény és film párbeszéde Láng Rudolf jelmeztervein című tanulmánya a reformkori viselet, a nemzeti identitás és a filmes adaptációk kapcsolatát vizsgálja. Jókai műveinek az öltözékleírásai a magyar polgári divat történetének a krónikái. A tanulmány A kőszívű ember fiai filmadaptációjának a jelmeztervein keresztül mutatja meg, miként élt tovább Jókai esztétikája a 20. század közepén.
A folyóirat „Esettanulmány” rovatában Lázár Balázs Keresd a szívedről szóló írását közöljük, amely A kőszívű ember fiai első színpadi változatának a történetét tárja fel. A tanulmány egy elfeledett színháztörténeti fejezetet idéz fel azzal, hogy bemutatja, hogyan került Jókai darabja a Nemzeti Színház helyett a Budai Nyári Színkör színpadára. A szerző a források gondos elemzésével nemcsak a színpadi adaptáció dramaturgiai sajátosságait, hanem a korabeli kulturális intézményrendszer működését is megvilágítja.
Nyelv és identitás kérdéseire irányítja a figyelmet Bódi Zoltán tanulmánya, A nemzeti identitást kifejező nyelvi eszközök – Identitáskép Jókai Mór Olympi verseny című színművében. A Nemzeti Színház fennállásának ötvenedik évfordulójára írt alkalmi mű a Múlt és a Jelen allegorikus vitáján keresztül fogalmazza újra a magyar színház szerepét. Bódi nyelvészeti elemzése a szókészlet, a retorika és a szimbolika rétegeiben mutatja meg, miként épül fel Jókai nemzetképe, és hogyan formálódik nyelvileg a 19. század végi kulturális önazonosság.
A lapszám „Tárlat” rovata Huber Beáta és Kiss Erika Zsuzsanna tollából az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet „Nekem is volt életem a deszkákon” című Jókai-kiállításáról tartalmaz ismertetést, amely vizuálisan is megidézi az író életművét, a kort, amelyben alkotott, és azt a legendát, amely köré a magyar kultúra két évszázada építkezik.
A folyóiratban végül az SZFE gondozásában ősszel megjelent új kiadványokat mutatjuk be.
E lapszám írásai különböző korokból és megközelítésekből szólalnak meg, mégis közös bennük a kérdés, hogy mit kezd ma a színház, a film, a nyelv és a nemzeti kultúra Jókai örökségével. Fogadják szeretettel ezt a válogatást, amely egyszerre tisztelgés és újraértelmezés, múltidézés és jelenkori reflexió.
